1. |
Intro
01:05
|
|||
(Rövid részletek különböző híradásokból)
|
||||
2. |
Ne engedd el!
02:46
|
|||
Még néhány nap,
csak néhány perc,
és megtanulnál látni a szemükkel,
mert eleged volt a jóból,
hát újból!
Szólj, ha menned kell!
Ne engedd el,
az álmokat!
És tedd mit tenned kell,
hogy megfelelj
annak!
Tisztul újból már a kép,
és a szíved mosolyog.
Tisztul újból már a kép,
mert a szemed felragyog.
Szólj, ha menned kell!
Ne engedd el,
az álmokat!
És, tedd mit tenned kell,
hogy megfelelj
annak!
Szólj, ha menned kell!
Ne engedd el,
az álmokat!
És, tedd mit tenned kell,
hogy megfelelj
annak!
|
||||
3. |
Romok
02:38
|
|||
Megvolt minden, amitől szép lenne az álom,
de már rég nem erre vágyom.
Hogy, beálljak a sorba
Hagy dőljön minden romba
Újból a régi nóta
Mit gondolnak rólam, vagy, hogy elcsúszott egy szólam.
Ez kell még! Ez kell még!
De a gondolkodás hol van? így nem lesz túl jó a program!
Hát tessék! Csak tessék!
Megtudod, hogy mennyit ért,
a vihar tombolva tépte szét!
Csak ez maradt meg belőlem,
de mégis azt keresem.
Ami elmúlt, és véget ért,
jég borított kihalt vidék.
Csak ennyi volt, véget ért!
Régóta nem bánom, hogy már nem jön szó a számon.
Csak ennyi volt, ennyi!
Végre most lerántom az összes kopott láncom!
Csak ennyi volt, ennyi!
Végig taktikázom, ez az én játékszabályom!
Csak ennyi volt, ennyi!
A testem már csak rombol, de a lelkem végre tombol,
és azt hiszem, ez pont elég!
Megtudod, hogy mennyit ért,
a vihar tombolva tépte szét!
Csak ez maradt meg belőlem,
de mégis azt keresem.
Ami elmúlt, és véget ért,
jég borított kihalt vidék.
Csak ennyi volt, véget ért!
|
||||
4. |
Minden elveszett
02:24
|
|||
Itt a jel, de mégis, újból vissza kérdezel,
nem mintha, érdekelne,
ami eddig volt, de talán még előkerül egy újabb pont,
és tudom nem lesz vége ott.
Végül a szükség törvényt bont!
Átadok mindent egy perc alatt,
amit csak kaptam tőletek.
Nem leszek az aki rég voltam,
mert bennem minden elveszett!
Mert bennem minden elveszett!
Messze még,
egy újabb remény vesztett tüntetés,
és talán eltalálhatom.
mennyit érek,
mikor a történtekből vissza térek,
akkor majd,
valamit mondok!
Nem találom már rég a helyem,
de ha úgy van mégis elviselem,
és a célomat már nem keresem,
ez a végzetem nem feledem.
Nem találom már rég a helyem,
de ha úgy van mégis elviselem,
és a célomat már nem keresem,
ez a végzetem nem feledem.
Átadok mindent egy perc alatt,
amit csak kaptam tőletek
nem leszek az aki rég voltam,
mert bennem minden elveszett!
Átadok mindent egy perc alatt,
amit csak kaptam tőletek
nem leszek az aki rég voltam,
mert bennem minden elveszett!
Átadok mindent egy perc alatt,
amit csak kaptam tőletek
nem leszek az aki rég voltam,
mert bennem minden elveszett!
Átadok mindent egy perc alatt,
amit csak kaptam tőletek
nem leszek az aki rég voltam,
mert bennem minden elveszett!
|
||||
5. |
Együtt veled
02:17
|
|||
Volt egy hely ahonnét majd elindulhatnék,
de nem tudok már.
Minden perc túl sokáig tartott,
és az idő megállt.
Így talán mégis jobb lett volna még egyszer
átgondolnom az életem!
Nem tudom már újraírni,
és nem is akarom már,
de közben megpróbálok élni,
hátha sikerülhetne már.
Az életem utolsó könyvét
megírom neked,
de ettől nem leszek már újból
együtt veled!
Együtt veled!
Nem tudom még meddig tarthatna ki a szó,
és meddig vagyok még árva!
A lelkem újból
egy életútról
dalol!
Nem tudom már újraírni,
és nem is akarom már,
de közben megpróbálok élni,
hátha sikerülhetne már.
Az életem utolsó könyvét
megírom neked,
de ettől nem leszek már újból
együtt veled!
Együtt veled!
|
||||
6. |
Ne várj!
02:26
|
|||
Baszd el végre az életed, hidd el amit csak lehet,
tégy meg mindent amit várnak,
az lesz jó amit kitalálnak.
Régóta bábként mozdulunk, az jó mit egyként gondolunk.
Egy gondolat bánt engemet,
Ágyban, párnák közt halni meg!
Ne várj!
Ez a pillanat ami most már régen sorban áll,
mely elmédben, ébredésre vár.
De amikor már minden elmúlt, csendes szóért kár
Akkor élhetsz majd igazán!
Végre törjük meg a csendet, de felmerülhet a kérdés:
Jobban járunk így,mint hogyha magával ragad az érzés?
Ne várj!
Ez a pillanat ami most már régen sorban áll,
mely elmédben, ébredésre vár.
De amikor már minden elmúlt, csendes szóért kár
Akkor élhetsz majd igazán!
És majd még egyszer vissza térhetsz,
nem tudod még meddig tart,
de nem leszel már ugyan az az ember,
mert ő kihalt belőled rég!
|
||||
7. |
Útvesztő
03:19
|
|||
Volt egy tervem, nem azt tettem,
nem azt csináltam, amit szerettem.
Megkötöztek, elrontottak,
lábamnál fogva lógattak.
Minden perc egy rémálom,
hogy, nem léptem le sajnálom.
Itt maradtam veled az élen,
visszafogtál hiába kértem!
Engedj szabadon, hadd romboljak!
Nem akarom tudni, hogy mit hoz a holnap!
Azt akarod, hogy megint csak másszak!
Halálom napjáig minden nap!
Fuldoklom a karjaid között!
Könnyfakasztó a valóság!
Ha tudnád, mi van a mosoly mögött,
nem engem akarsz, valaki mást!
Vívom értelmetlen harcom,
mintha nem tudnám, holnap mi vár!
Fáradt ráncok lepik el arcom,
lehet, hogy felkészültem már!
Engedj el!
Oldozz el!
Változz meg!
Mi nem engedünk, nem tudjuk hová megyünk!
Nem engedlek, te sem engedsz,
nem hagyod hogy lélegezzek.
Nem akarok tovább lépni,
nem akarok itt maradni!
Feladtam volna, ha feltudom
már látom a végét.
Nem tudom, hogy meddig bírom
a múltam lángja a szívemben ég!
Feladtam volna, ha feltudom
már tisztul az érzés.
Félve lépek a jövőm elé,
mert a múltam lángja örökre ég, örökre ég!
Vívom értelmetlen harcom,
mintha nem tudnám, - mintha nem tudnám - holnap mi vár!
Fáradt ráncok lepik el arcom,
lehet, hogy felkészültem már!
|
||||
8. |
Örökre őrizzük
03:02
|
|||
Harangszó rázza meg a lelkem,
mely feketébe öltöztetett.
Rég ismerős már ez a helyzet,
megszokott már a menet.
Emléküket sose feledjük, -sose feledjük-
mit nekünk adtak örökre őrizzük! -őrizzük-
Mindannyian értük imádkozunk, -imádkozunk-
de egyszer még úgyis találkozunk!
Nem az első alkalom,
és nem is az utolsó,
hogy könnyek hullnak a ravatalon,
sikító földbe hasít az ásó!
Emléküket sose feledjük, -sose feledjük-
mit nekünk adtak örökre őrizzük! -őrizzük-
Mindannyian értük imádkozunk, -imádkozunk-
de egyszer még úgyis találkozunk!
|
||||
9. |
||||
Feltört tudod még, ami rég volt, amitől nem szabadulok!
Mert jól tudod és te érted
minden szó csak egy emlékkép.
Amikor nem értettél! Nem menekülök! Nem menekülök!
Elmúlt minden, ami eddig volt
és közben visszatértem.
Mert tudom vár még a nagy világ, és elő kerülnének a hibák.
Átírhatnánk már, mind azt amit látsz,
mert a kérdésekre választ nem találsz.
Ettől lesz más, már itt van a folytatás!
Jobb ma egy ellenség, mint egy ilyen barát!
Süllyedünk, innen nem lesz vissza út tudom rég,
de közben megpróbálok élni,
töretlenül előre nézni,
mert tudom messze a cél,
de az ember keze messze elér!
Megtalálom újra a sorsom,
és nem engedhetem el!
Átírhatnánk már, mind azt amit látsz,
mert a kérdésekre választ nem találsz.
Ettől lesz más, már itt van a folytatás!
Jobb ma egy ellenség, mint egy ilyen barát!
Aki hátba szúr akkor is, ha nem is gondolnád.
Még akkor is, ha nem is gondolnád.
Átírhatnánk már, mind azt amit látsz,
mert a kérdésekre választ nem találsz.
Ettől lesz más, már itt van a folytatás!
Jobb ma egy ellenség, mint egy ilyen barát!
Aki hátba szúr akkor is, ha nem is gondolnád.
Még akkor is, ha nem is gondolnád.
Még akkor is, ha nem is gondolnád.
|
||||
10. |
Apró perc
03:18
|
|||
Szólj még!
Nem tudok várni hogyha ettől újból álomba merülök.
Ez még,
kezdeti vagy a végső állapot csupán, és nem tudhattam már.
Ki vagyok én ezen a földön?
Nem találom már rég a helyem.
Csak az utat nézem magam előtt,
miközben egy élet elhalad.
Egy apró perc, egy újabb ébredés,
néha még pont elég!
De ettől még, nem szabadulhattam rég,
amitől ez mind nehéz.
Szállunk,
repülünk a felhők közt egy álomban készült vitorlás hajón.
A parttól
már messze járunk!
Nincs visszaút,
megvár múlt,
amit elfújt.
Az idő csak mossa a gondokat,
a szavak feltöltik a torkokat,
és a szív ami tartja az álmokat
eltört!
Egy apró perc, egy újabb ébredés,
néha még pont elég!
De ettől még, nem szabadulhattam rég,
amitől ez mind nehéz.
Egy apró perc, egy újabb ébredés,
néha még pont elég!
De ettől még, nem szabadulhattam rég,
amitől ez mind nehéz.
|
||||
11. |
Gondolatfoszlány
02:58
|
|||
Szabad e még!?
Szabad e még tudnom,
hogy meddig tartható
ez az állapot?
Csak erre vártatok,
mindig!
Valamit majd, ha megpróbálok,
én mindent megtaláltok,
és jobban élvezem majd újból!
Csak az idő múlik,
de nem felejthetek,
minden emléket
újra élhetek,
amitől majd még én is
másképp látom!
Ez votl végül a tartalom,
csak annyi volt, amennyi járt,
de tudod jól, hogy megváltoztam,
ez lett belőlem!
Ez lett újból az én napom,
csak azért is akarom már,
és közben átértékelhetném ezt a
gondolatfoszlányt!
Ez volt végül a tartalom,
csak annyi volt, amennyi járt,
de tudod jól, hogy megváltoztam,
ez lett belőlem!
Ez lett újból az én napom,
csak azért is akarom már!
Ez votl végül a tartalom,
csak annyi volt, amennyi járt,
de tudod jól, hogy megváltoztam,
ez lett belőlem!
Ez lett újból az én napom,
csak azért is akarom már,
és közben átértékelhetném ezt a
gondolatfoszlányt!
|
Standby Gravity Hungary
Négytagú Punk-Rock zenekar Miskolc városából 2009 óta.
Four-piece Punk-Rock band from Miskolc, Hungary since 2009.
Streaming and Download help
If you like Standby Gravity, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp